2017. december 8., péntek

Szabó Magda - Mondják meg Zsófikának

 
Első mondat:
Anya elhozta erre még aznap, mikor a lakáscsere megtörtént.

Idézet:
Este, mikor végre ágyba jutott, felpockolta a lábát az ágyon, mert az erei kidagadtak a sok szaladgálástól, és a bokája is fájt. „Öregszem” – gondolta, s azon nevetett magában, milyen fura is ő, más szomorkodik emiatt, ő meg csak nevet, örül a múló éveknek. Az ember egyszer csak egészen öreg lesz, szép, fehér hajjal, akkor aztán nem nézi már izgatottan, hogy napról napra őszebb, utcán is szemüveget hord, egyre kevesebbet kíván, s ha mégis, csupa értelmes dologra vágyakozik. A szívéből kipusztul minden irigység, és olyan jó és igaz tud lenni, olyan önzetlen, mint egy öreg diófa, amely évente hűségesen meghozza a termését.

2017. november 26., vasárnap

Szabó Magda - Születésnap

 
Első mondat:
Illés Bori utált dolgozatot írni.

Idézet:
Mit tudunk egymásról mi, emberek? Alig valamit. Többet kellene beszélgetnünk…