Első mondat:
A bérházat 1898-ban építették agyagos talajra, amely egy parányit nyugat felé lejtett, így aztán a padló is ferde lett egy kissé, és a küszöb fölött átfolyt a víz.
Kedvenc idézetek:
- ... a víz, a gyávaság és a vágy mindig a leggyengébb ellenállást keresi.
- Elrúgta magát, majd felhúzta a lábát, és bár a tető meredek volt, a cserepek és a dr. Martens masszív talpa közti súrlódás elegendő volt ahhoz, hogy megtegye felfelé azt a két lépést a kéményig, amit aztán mint egy régi barátot ölelt a keblére.
– És egy szót sem hallottunk felőled, hogy merre jársz!
Harry nagy nehezen betalált a kulccsal a zárba.
– Na, az most jön, főnök.
– Mi?
– A szó, hogy hol voltam. Itt.
Harry belökte a lakás ajtaját, ahonnan rögtön kiáradt a többhetes szemét, a sör és a halmokban gyűlő cigarettacsikkek kipárolgásából összeállt sűrű, savanyú szag.
– Remélem, most jobban érzed magad, hogy ezt is megtudtad. Harry belépett az ajtón, Møller pedig habozva követte.
– Nehogy levedd a cipőt, főnök! – kiabált ki Harry a konyhából. Møller a plafonra emelte tekintetét, és igyekezett nem megbotlani semmiben a nappali üres üvegekkel, teli hamutartókkal és lemezekkel tarkított padlóján.
– Négy héten keresztül itt kuksoltál és ittál, Harry?
– Szünetekkel, főnök.
Ez a sorozat cselekmény szerinti ötödik része (megjelenés szerint nem), és ez eddig a legjobb! "Véleményem szerint."
