Első mondat:
Én nem vagyok olyan, mint a többi lány, mondta a lány, értve ez alatt, hogy neki bármilyen bizalmas dolgot el lehet mondani, mert olyan titoktartó, mint egy CIA-ügynök, valamint nem áskálódik a barátnői ellen, ha azok éppen nincsenek jelen, és nem megy tűsarkúban kirándulni, nem szarakszik órákat reggel a tükör előtt, hogy mi a fenét vegyen fel, és rettenetes, hogy neki egy normális gönce sincs, csak olyanok, amik már rég kimentek a divatból, vagy ha nem, akkor neki biztosan teljesen előnytelenek.
Idézetek:
- Nem sokáig él a jelen jövőkép nélkül.
- ...nem tudtam, hogy mivel jár az, ha itt lakik. Hogy például a kanapéra dobja a vizes törülközőt, összeköpködi fogkrémhabbal a mosdókagylómat, ami addig ugye csak az enyém volt, de innentől közösnek volt tekinthető, hogy nem mossa ki maga után a kádat, és ott maradnak a hajszálak. ez azért undorító, még akkor is, ha az ember szereti a másikat. De aztán megszoktam, ahogy ő is megszokott tőlem pár dolgot, hogy például kutyám van, akit cicának becézek. Összecsiszolódtunk.
- ...összetörte a bőrét az idő.
- Az év első hónapjai olyanok, mintha direkt kitolásból lennének. Kedv semmihez nincs, az idő meg lehetetlen.Hiába indít a reggel, a levegőben egész nap marad valami szürke színezék, s ha véletlenül tizenegy körül megcsillan a nap, csak azt jelzi, lehetne másképp is: de nem lesz.
- Ahogy a Szabó Jani bácsi reggel, nem pöcsölt, fölkelt a nap, ...
- Tegnap bedugtam a hűtőt, mondta a Herda a kocsmában, mért, kérdezte a Banda Lajos, ki volt húzva? Hát persze, mondta harákolva a Herda, egész télen fűtöttem a konyhát, öt köbméter fát eltüzeltem, közbe meg hűtsek benne egy sarkot?
- Én nem fogok, mondta a Sanyika, a poharat visszatette a pultra, a munka frontján elvérezni. Elég volt két év a mávnál. Hajnalban le a buszhoz, mire Szobra értünk, már habosra rázta a busz a pálinkát a gyomromban. Az nagyon szar, főleg, amikor eléri a nyelőcsövedet, szólt közbe a másik, én is azért nem megyek. Ha volna itt munka, mondjuk a szomszédban, akkor lehet, de így. Annyit egy meló sem ér, hogy szétmarja az ember nyelőcsövét a sav. Hát nem, mondta a Sanyika.
- Minden életnek egy változata van: az, amit élünk.
